Friss hozzászólások

 
Élet és halál között...
griffin, 2006, augusztus 3 - 23:20

Elkezdődött életem 13. hete amikor is apa reggel elment és kettesben maradtam anyával. Nem értettem miért ment el, ennyire rossz voltam az eltelt két nap alatt?. Ennyire megviselte, hogy éjszaka is többször le kellett velem menni, mert nem bírtam visszatartani, hogy itt hagyott minket? Aztán teljesen váratlanul délután egyszer csak megjelent, nagyon megőrültem neki. Másnap amikor apa megjelent éreztem, hogy valami történt mert anya pityeregve fogadta, aztán kicsivel később apa is elkezdett pityeregni. Nem értettem miért itatják az egereket, amikor én egy egeret sem láttam az egész lakásban. (Utólag kiderült, hogy anya nem volt teljesen felkészülve az érkezesemre és elsőre kicsit sok voltam neki, spa pedig máris nagyon a szívébe fogadott.) Harmadnap este azon kaptam magam, hogy ismét autóban ülök és megyünk valahová. Amikor megálltunk és kiszálltunk akkor vettem észre, hogy hiszen én itt születtem, majd fátyolos tekintettel anya és apa elment. Én meg ott maradtam a kis Csipesz társaságában aki a bánatomban nagyon jó, hogy ott volt. Aztán két nap múlva szombaton reggel újra megjelentek anyáék, és együtt töltöttük a hétvégét. Majd eljött a hétfő reggel és anya elment. Először azt hittem, hogy meg mindig orrol rám a múlt hét elején történtek miatt, de aztán eszembe ötlött, hogy mi van, ha csak neki is dolga akadt mint a múltkor apának és aztán délután újra látjuk majd egymást. A sejtésem be is igazolódott, mert egyszer csak azon kapom magam, hogy apával sétálunk és megállunk valahol az út szélen, ahol néha-néha elmennek az autók mellett valami kék nagy monstrumok s egyszer csak az egyik megáll előttünk s mire felocsúdnék, hogy mi is az, anya ott áll előttünk. Este mivel jó fiú voltam ezért a forgalomtól elzárt területen szabadon ugrándozhattam, játszadozhattam. Valószínűleg valamit amit nem kellett volna az este folyamán fagylaltnak néztem s megnyalintottam mert szörnyű másnap következett...

Az első tünetek a délelőtti séta során jelentkeztek. Kicsit elkezdett menni a pocim, de ami később jött az rémálom volt az egész családnak. Délután amikor indultunk volna anya elé a buszmegállóba apa vette fel a cipőjét én meg elengedtem egy rókakomát a kőre. Apa nem szólt semmit, de láttam az arcán az aggodalmat. Ezután lementünk a levegőre hátha jót tesz és jobban leszek, de nem ez történt. Leértünk és megláttam a füvet, örömömben gondoltam aknásítok egyet, de nagyon meglepődtünk apával amikor mind ketten azt tapasztaltuk, hogy az aknásítás helyett csak valami sárgás-barna folyadék jött ki belőlem. Időközben anya is megjött, s nem értette, hogy mi a baj csak azt látta, hogy apának fátyolos a szeme, s ott állunk letörve mindketten. Autóba ültünk és elindultunk valahová. Nemsokára megérkeztünk egy épület elé, s amikor bementünk egy hatalmas fekete kutyát láttam, egy kissé megijedtem, de megnyugtattak, hogy az nem igazi, hanem csak egy reklám kutya. Először nem hittem el óvatosan közelebb kellett merészkednem, hogy megbizonyosodhassak afelől, hogy ez tényleg így van. Majd bementünk egy helyiségbe, ahol egy kedves fiatal néni volt. Végigvizsgált, majd kaptam tőle két injekciót. Azt hittem ettől megfogok majd gyógyulni, de az állapotom nem javult, sőt egész este hánytam, a végén már annyira legyengültem, hogy hiába ittam egy kis vizet az is szinte egyből kijött belőlem. Amikor aztán a kedvenc pozíciómban próbáltam meg elaludni (hanyatt fekve lábaim az ég felé, fejem hátrahajtva) és így is elkezdtem öklendezni, anyáék kihívtak hozzám egy dokit (Szent Ferenc Állatorvosi Szolgálat) aki az éjszaka közepén kijött. A doktor bácsi megvizsgált és adott egy injekciót, amely elűzte a hányingerem, illetve kaptam tőle jó pár injekciót (infúziót) a bőröm alá beadva, hogy nehogy véletlenül kiszáradjak. (Ha az a doki nincs akkor talán most nem lehetnék itt.) Másnapra egy kiadós alvás után délutánra olyannyira rendbe jöttem, hogy mikor apa visszajött a boltból már ugrabugrálva farkamat lóbálva vártam aminek szemmel láthatóan Ő is nagyon őrült.

Teljesen azt hittem, hogy én vagyok a világ közepe, ott zsongtam apa körül amikor apa rám szólt, hogy kicsit pihenjek, ne ugrabugráljak összevissza, még vissza is feleseltem neki azt, mondtam, hogy de ugrálok. Amiből csak annyi jött ki, hogy Vak-vak. Jé van hangom, apa is meglepődött ezen. Ki is zavart a szobából, hogy az előszobában vakkantsak, erre én ki is rohantam, de eltévesztettem az irányt és véletlenül a fürdőben kötöttem ki. Utolsó szó jogán még vakkantottam egyet, de be kell hogy valljam megijedtem a saját hangom visszhangjától és behúzott farokkal rohantam ki a fürdőből. Aztán mikor anya is hazaért, neki is megmutattam milyen szép hangom van, de Ő is azt mondta mint apa, hogy jó fiú a lakásban nem vakkantgat..

Annyira megőrültem, hogy jól vagyok és ugrabugrálhatok, hogy mikor lementünk sétálni, akkor odarohantam mindenkihez és ott produkáltam előttük magamat. Látjátok én ilyen magasra tudok ugrálni. Egészen addig jól is ment minden, amíg oda nem mentem egy öregúr elé, aki a botjával rám nem sózott, s azzal védekezett, hogy meg akartam harapni. Láttam apa tekintetében, hogy ha anya nincs ott, akkor neki ment volna az öregúrnak s megtorolta volna a rajtam esett sérelmet.

Vacsora utáni séta után már éppen aludni készültem volna, amikor apa elővette az általam eddig nem szeretett hámot, illetve pórázt és mondta, hogy megyünk sétálni. Szinte kihalt volt az utca csak ketten voltunk apa és én, de én nem féltem mert tudtam, hogy apa mellett nem eshet semmi bajom. Eleinte nem értettem, hogy apa miért adta rám a hámot mikor a pórázt nem is használja. Magamban azt gondoltam, hogy na mindegy biztos tudja mit miért tesz. Egyszer csak azon kapom magam, hogy bekattintotta a hámba a pórázt és én már nem kószálhatok el olyan messzire mint ahogy eddig tettem. Ez nagyon nem tetszett nekem el is kezdtem rágni a pórázt. Apa ekkor mondott valamit, hogy rossz vagyok és nem is szeret s itt hagy egyedül, szavait bizonyítgatva lekapcsolta a pórázt és el is indult. Kicsit később megállt. Magamban szurkoltam, hogy forduljon meg és jöjjön vissza, de nem tette. Na jó akkor megyek én megálltam mellette erre ő tovább ment majd ismételten megállt. Erre én ismét oda rohantam igaz kicsit elé is szaladtam, s vittem egy kis fadarabot, hogy játsszon velem. Apa úgy látszik nagyon megharagudott rám, mert megfordult és elindult a másik irányba. Én utána szaladtam, ahogy csak bírtam mire apa rám nézett, de nem szólt semmit se csak újra bekattintotta a pórázt. Na jól van megyek egy pár lépést, hogy örüljön gondoltam magamban aztán újra leültem. Erre Ő meg megint ott akart hagyni, hiába próbálkoztam barmi játékkal. Aztán rájöttem arra, hogy azt szeretné elérni, hogy jó fiú legyek és szépen sétáljak mellette a pórázon. Gondoltam ám legyen, ugyanis nem bírtam tovább azt, hogy levegőnek néz és nem szól egy sót se hozzám, így hát beadtam a derekamat és kis idő múlva mindketten boldogan sétáltunk egymás mellett. Hmm nem is olyan rossz ez a póráz...

» griffin naplója

Archívum böngésző

« augusztus 2017  
H K Sz Cs P Sz V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      

Belépés

Keresés

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Új felhasználók

  • tamasbege
  • kozmizsuzsi
  • dorottya
  • tóthjenő
  • ozsvaldl

Véletlenszerű képek

 

| Copyright © 2006 www.airedaleterrier.hu - Minden jog fenntartva | Kapcsolatfelvétel |