Friss hozzászólások

 
blogok
griffin, 2006, augusztus 27 - 22:35

Hétfő reggel amikor lementünk apával sétálni megláttunk a lépcsőházunkban lévő spánielt alig, hogy elkezdtem volna játszani vele apának még a pórázt se volt ideje lekapcsolni rólam mikor is ugatásra lettünk figyelmesek. A fejemet az ugatás felé fordítva megláttam a barátomat Silvert, aki egy 7 hónapos angol szetter. Ő volt az aki jelezte, hogy inkább vele játsszak. Apa ki is akasztotta a pórázt én meg mint akit puskából lőttek ki elkezdtem rohanni feléje és aztán egy hatalmasat játszottunk, egyfolytában kergettük egymást valamint nagyokat birkóztunk. Délután mikor apa hazajött nagyon őrültem neki, egyből lementünk egy hatalmasat sétálni a környékre illetve játszani a kutyusokkal. Elmentünk anya elé is a buszmegállóba, s ahogy immár hármasban bandukoltunk hazafele egyszer csak jött felénk egy kisfiú egy lábbal hajtható kismotoron az anyukája mondta neki, hogy álljon meg s forduljon vissza, de ő meg csak jött tovább előre, s ahogy visszanézett anyukájára a kormányt is elfordította a fejével együtt aminek a következményeként átesett a motoron. Megütötte magát és keservesen elkezdett sírni. Az anyukája próbálta megvigasztalni de nem fogytak a könnyei ekkor értünk oda mi is. Apa elkezdte mondani nekem, hogy viselkedjek szépen és ne ugrándozzak hanem álljak meg nyugodtan és hagyjam, hogy a kisfiú megsimogasson. Úgy is tettem aminek az lett a következménye, hogy az első simogatás után elfogytak a kisfiúnak a könnyei és elkezdett vidáman mosolyogni.

» tovább | griffin naplója
griffin, 2006, augusztus 20 - 19:51

Hétfőn voltam pont 100 napos, hiába lassan kezdek felnőni, habár nem nagyon akarok. Jó kölyöknek lenni. A következő pár napon reggelente nem sok kedvem volt enni, este is csak csipegettem. Csütörtökön kaptam a táp mellé egy kis Cézár -féle vadhús illetve csirke konzervet, hogy erőre kapjak. Finom is volt. Viszont másnap reggel a hatás nem maradt el. Egyszer csak elkezdte csikarni a pocim, s olyannyira hirtelen jött minden, úgy elkapott a szapora, hogy anyáéknak szólni se volt időm. Szerencsére nem is haragudtak meg rám emiatt a kis baleset miatt.

» tovább | griffin naplója
griffin, 2006, augusztus 13 - 23:40

Eljött egy újabb hétfő anya elment dolgozni, apácskával nagyot rohangáltunk és ismét elmentünk ahhoz a nagyon szimpatikus doktor nénihez akitől is kaptam megint egy injekciót, hogy nehogy megvesszek. Ahogy ott állunk a rendelőben egyszer csak megláttam valamit ami a szék alatt egy kis kutyusnak hittem, igaz csodálkoztam, hogy rózsaszín kutyus, de hat a mai világban sosem lehet tudni. Gondoltam játszok vele. Elkezdtem ugrabugrálni meg vakkantgatni, de csak nem akart megmozdulni. Apáék meg csak nevettek rajtam, hogy milyen kis kerge vagyok mert hogy egy bakancsot akarok játszadozásra biztatni. Miután hazaértünk apa tett-vett majd egyszer csak ő is elment így egyedül maradtam a lakásban. Szerencsére hagytak nekem egy csomó játékot, így végül is nem unatkoztam, de nagyon hiányoztak nekem, hagytak egy kis pelust is. Gondoltam, ha már van miért ne oda pisiljek? Aztán ahogy játszadoztam egyszer csak megjelent anya, ennyire talán még sosem örültem neki, mint akkor amikor megjelent. Ö is boldog volt, hogy vigyáztam mindenre és, hogy ráadásul még a pelusra is pisiltem. Nem hitt a szemének, pedig ugráltam, hogy igen én vagyok az a kis ügyes, aki mindezt végig csinálta. Másnap reggel apával megmértük magunkat és 11 kg-ot mutatott a mérleg, büszke volt rám mindenki. Este aztán, megint ügyeskedtem, ahogy szaladgáltam egyszer csak láttam valamit a földön, ami jónak tűnt. Hiába kiabált apa, hogy fújj ne, ne edd meg. Én épp szelektív hallást tettettem és egyszerűen hamm bekaptam. Utólag kiderült, hogy jobb lett volna ráhallgatni. Az történt ugyanis, hogy lenyeltem egy géz darabot. Mondanom se kell, hogy megint megijedt mindenki és mentünk dokihoz és ismételten kaptam egy injekciót, ami egy csöppet se fájt, na de a hatása az annál rosszabb volt. Arra eszméltem, hogy kezdem elveszteni a lábaim alól a talajt, s egyszer csak mint ha valami megmozdult volna bennem. Valami megindult felfelé, s hoppá visszajött a géz lap, ami vagy 20 centi hosszú volt. Szörnyű belegondolni, hogy mi lett volna, ha nem kapok injekciót. Azt hittem ezzel véget is ér a tortúra, de mint kiderült egész este vissza-vissza kívánkozott valami belőlem. A következő napokban alig-alig volt kedvem bármihez is, meg enni is szinte csak a vitaminokat ettem meg. Na jó azért néha ettem egy kicsit.

» tovább | griffin naplója
griffin, 2006, augusztus 6 - 19:51

Másnap reggel mikor anya elindult dolgozni akkor büszkén mentem le én is és megmutattuk apával, hogy milyen szépen tudok pórázon sétálni. Sétáltunk az út mellett is és nagyon bátran viselkedtem mert nem ijedtem meg az elhaladó valamiktől (apától megtudtam, hogy autóknak hívják őket), sőt meg megismertem valami csíkos valamit is, amit zebrának hívnak. Este mikor anyáért mentünk a buszmegállóba, akkor hirtelen jött valami hatalmas piros, ami fura szirénázó hangot adott, ha nincs a póráz akkor apa lehet, hogy a mai napig keres, de megnyugtatott, hogy semmi baj nem kell félnem, mert ez csak egy tűzoltó autó volt. Kis idő múlva jött még egy az már egyáltalán nem tűnt félelmetesnek így hát ügyet se vetettem rá.

» tovább | griffin naplója
griffin, 2006, augusztus 3 - 23:20

Elkezdődött életem 13. hete amikor is apa reggel elment és kettesben maradtam anyával. Nem értettem miért ment el, ennyire rossz voltam az eltelt két nap alatt?. Ennyire megviselte, hogy éjszaka is többször le kellett velem menni, mert nem bírtam visszatartani, hogy itt hagyott minket? Aztán teljesen váratlanul délután egyszer csak megjelent, nagyon megőrültem neki. Másnap amikor apa megjelent éreztem, hogy valami történt mert anya pityeregve fogadta, aztán kicsivel később apa is elkezdett pityeregni. Nem értettem miért itatják az egereket, amikor én egy egeret sem láttam az egész lakásban. (Utólag kiderült, hogy anya nem volt teljesen felkészülve az érkezesemre és elsőre kicsit sok voltam neki, spa pedig máris nagyon a szívébe fogadott.) Harmadnap este azon kaptam magam, hogy ismét autóban ülök és megyünk valahová. Amikor megálltunk és kiszálltunk akkor vettem észre, hogy hiszen én itt születtem, majd fátyolos tekintettel anya és apa elment. Én meg ott maradtam a kis Csipesz társaságában aki a bánatomban nagyon jó, hogy ott volt. Aztán két nap múlva szombaton reggel újra megjelentek anyáék, és együtt töltöttük a hétvégét. Majd eljött a hétfő reggel és anya elment. Először azt hittem, hogy meg mindig orrol rám a múlt hét elején történtek miatt, de aztán eszembe ötlött, hogy mi van, ha csak neki is dolga akadt mint a múltkor apának és aztán délután újra látjuk majd egymást. A sejtésem be is igazolódott, mert egyszer csak azon kapom magam, hogy apával sétálunk és megállunk valahol az út szélen, ahol néha-néha elmennek az autók mellett valami kék nagy monstrumok s egyszer csak az egyik megáll előttünk s mire felocsúdnék, hogy mi is az, anya ott áll előttünk. Este mivel jó fiú voltam ezért a forgalomtól elzárt területen szabadon ugrándozhattam, játszadozhattam. Valószínűleg valamit amit nem kellett volna az este folyamán fagylaltnak néztem s megnyalintottam mert szörnyű másnap következett...

» tovább | griffin naplója
Tartalom átvétel

Archívum böngésző

« június 2017  
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    

Belépés

Keresés

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Új felhasználók

  • tamasbege
  • kozmizsuzsi
  • dorottya
  • tóthjenő
  • ozsvaldl

Véletlenszerű képek

 

| Copyright © 2006 www.airedaleterrier.hu - Minden jog fenntartva | Kapcsolatfelvétel |